| Átlagos hossza 58 cm, alapszíne fűzöld, a kantárán halovány fekete szalag húzódik, pofatájéka és tarkója szürkéskékesen átszőtt, a csőre alsó kávájától kiindulva széles, a tarkó felé elkeskenyedő fekete sáv húzódik, amely a tarkótájon arányosan változó szélességű, rózsaszínű sávnak adja át a helyét. A szárnya 20-21 cm hosszú, a fedőtollak és az evezők valamivel sötétebb árnyalatúak, ez utóbbiak belső zászlóin változó szélességű szürke szegély van, a középső szárnyfedőket barnásvörös folt díszíti. A farka 22-35 cm hosszú, a két középső toll felső felületének bázisa zöld, középső része világoskék, csúcsi része sárga, a külső tollak felső felülete fűzöld, az alsó felület egyöntetűen sárgás. Írisze fehéressárga, világoskék belső gyűrűvel, a csőre 3-3,5 cm hosszú, élénkvörös, világosabb csúcsi résszel, a lába hússzínű, később szürkéssárga.
A tojó színei halványabbak, nyakán a fekete, tarkóján a rózsaszínű sáv hiányzik, vállfoltja jelentéktelenebb, a farka rövidebb. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, a farkuk rövidebb, íriszük barnás, 2-2,5 éves korukban színesednek ki.
Élőhelye
Dél-India (a 18. szélességi foktól délre), Sri Lanka.
Életmódja
A hatalmas területen élő madár kisebb-nagyobb csapatokat alkotva, a síkvidéki és alacsony-középmagas hegyvidéki (legfeljebb 1600 m) erdőségekben fordul elő. Szívesen látogatja a városi kerteket, parkokat, megművelt területeket és kókuszdió ültetvényeket is, a költési időszakban a párok elkülönülnek.
Tápláléka
Magvak (gabona, kukorica, gyomok), gyümölcsök, bogyók, virágok, nektár, lárvák. Röpte gyors, iránytartó, kimért és ritmusos szárnycsapásokkal. Hangja éles, rikoltozó, de más madarak hangját is átveszi. Költési időszaka november és április közé esik, faüregekben - legszívesebben a Salmalia malabarica könnyen vájható üregében - vagy sziklahasadékokban költ, néha más madarak, például harkályok elhagyott fészkét veszi igénybe. Fészekalja 2-4 tojás, ezek méretei: 34x27 mm, kolóniában is költ.
Tartása
Legalább 8 köbméter légterű volierban, és lehetőleg párban tartsuk, a már beszoktatott madár fagymentes helyen átteleltethető. Gondozójához szorosan kötődő, szeretetre méltó madár, amelyik néhány szó erejéig beszédet utánozni is megtanulhat. Szűk helyen búskomorrá válik, tolltépkedésre hajlamos lehet. Étrendje változatos legyen, a szokásos kiegészítésekkel, adjunk lisztkukacot is. Rágási igénye nagy, ülőfáját időnként cserélnünk kell. Hetenként 2-3 alkalommal permetezzük meg langyos vízzel!
Tenyésztése
Könnyen költésre bírható, az első sikeres költetés a dán Christensen nevéhez fűződik, 1804-ből. Fogságban a kotlási idő 4 hét, kirepülési idő 6-7 hét, a hím is ül a tojásokon és a fiókákat is eteti, bár néha - a kannibalizmusig fokozva - agresszívvá válhat. Mihelyt látjuk, hogy elkezdi tépni a fiókák tollait, ne mulasszuk el az elválasztásukat. Odúméretei: 40x40x60 cm. A fiókák a kirepülés után három héttel önállóak. Hibrideket alkothat az örvöspapagájjal és a fenyőpapagájjal.
Forrás: Dr. Romhányi Attila Papagájkedvelők kézikönyve |
AJÁNLOM AZ OLDALT
