ÉKFARKÚ AMANDINA
Bevezető
Ez a mutatós, elegáns, erőteljes megjelenésű madár hamar felhívja magára a kezdő madártartók figyelmét.   Története Annak ellenére, hogy ausztráliai hazájától bizony elég messzire vetődött, mégsem tartozik a kényes szobamadarak közé. Leírása A hím és a tojó színezete alig tér el egymástól, ezért a nemek megkülönböztetése csak a hímek éneke alapján lehetséges (amit én inkább brekegésnek neveznék). Két alfaja ismert, amelyek előfordulnak hazánkban is. Jól meg lehet különböztetni őket egymástól a csőr színe alapján: míg az egyiké piros, a másiké sárga. Megfelelő szakértelem hiányában esetenként keresztezik egymással a két alfajt, így a narancssárga csőrű egyedek sem mennek ritkaságszámba. Az állat helyének kialakítása Általában békés természetű madár, de egyes - főleg idősebb - példányok agresszívek is lehetnek, ezért nála gyöngébb madarakkal inkább ne tartsuk együtt, különösen kisebb kalitkában. Etetés-itatás A fiókaneveléshez a szokásos lágyeleség mellett szükséges lisztkukac etetése is. Gondozás Vigyázzunk, nehogy túl korán elválasszuk őket a szülőktől! Az ékfarkú amandina meglehetősen sokáig eteti fiókáit a kirepülés után is, ezért feltétlenül várjuk ki, amíg a fiatalok biztonságosan képesek egyedül is táplálkozni. Meg kell említeni, hogy nem minden ékfarkú amandinapár jó utódnevelő, ezért nem ritka, hogy egyes tenyésztők igénybe veszik a japáni sirálykapintyet, mint kitűnő dajkamadarat. Ilyen esetben fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a dajkamadár ne fogjon idő előtt újabb költéshez és ne hanyagolja el mostohafiai etetését, mert ezáltal esetleg azokat éhhalál fenyegetheti. Tanácsos ilyen esetben kirepülés után a fészekodút leemelni. Szaporítás A szakirodalom szerint könnyen költő faj. Nekem úgy látszik, eddig nem volt szerencsém, mert az egyetlen fészkelésbe kezdő párom  a fészekellenőrzés után nem volt hajlandó a néhány napos fiókákat tovább etetni, azok kihűltek és elpusztultak. A pár újabb fészkeléshez még egy év múlva sem kezdett. E faj esetében is, éppen e tapasztalat alapján a zárt fészekodú használatát ajánlom. Hacsak nem muszáj, ne ellenőrizzük a költést! A 3-6 tojásból anélkül is kikel a fióka körülbelül 14 nap kotlási idő után. A kikelés tényét a fülünkkel is megállapíthatjuk, mert a fiókák jellegzetes hangok kíséretében kérik az etetést. Forrás: Naphegyi Károly Madarak és madarászok című könyve