HULLÁMOSPAPAGÁJ
Bevezető
Kétségtelen, hogy ez a madár csinálta Európában a legnagyobb karriert. Hosszú évek óta a legkeresettebb szobamadár, és ennek megfelelően sokan is tenyésztik, hiszen ennek a madárnak mindig van piaca!   Története Ausztráliai hazájában olyan közönséges madár, mint nálunk a veréb. Nagyfokú mozgékonysága miatt tágasabb kalitkában történő elhelyezése mellett is célszerű időnként a szobában kiengedni, hogy kedvére repülhessen. Leírása Szép színén kívül - ami a tenyésztési munka eredményeképpen ma már körülbelül 160 féle változatot jelent - rendkívüli idomíthatósága és hangutánzó-képessége helyezi a kedvtelésből tartott madarak között a dobogó legfelső fokára. Mindamellett rendkívül szívós, igénytelen madár is. Annak ellenére, hogy hazájában nem megy ritkaságszámba a 40 °C-os meleg sem, nálunk fűtetlen helyen is átvészeli a hidegebb teleket is. Persze azért a szobahőmérséklet a legmegfelelőbb a számára! Beszerzése Könnyű tenyészthetősége miatt szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. Az állat helyének kialakítása Az egyedül tartott papagájok javarésze gyorsan megszelídül és kezessé válik. Kellő türelem mellett egyes egyedei döbbenetes mennyiségű szó kimondására is képesek, amelyek összekeverésével nagy gyönyörűséget képesek szerezni az őt hallgató gazdinak. A hullámospapagáj rendkívül játékos madár. Ezért a kalitkájába behelyezett mindenféle mütyürkét, játékot, hintácskát, mászókát hamar használatba veszi, még akkor is, ha az első pillanatban gyanakodva pislog az új szerzeményre. Rendkívül mókásan néz ki a madárka, amikor fejét szabályosan beledugva a csengőbe, fáradhatatlan szorgalommal mondja a monológját. Etetés-itatás Tápláléka: vörösköles és zab keverékéből álló mageleség, amely mellett szívesen fogyasztja a fürtöskölest, hántoltzabot, fénymagot is. Feltétlenül adnunk kell számára némi zöldeleséget: salátát, tyúkhúrt, kelkáposzta levelét, gyermekláncfüvet, reszelt nyers sárgarépát, sóskát, spenótot, sárgarépa zöld levelét stb. A naponta friss ivóvíz is elengedhetetlen. Ez a faj ritkán szokott az úgynevezett madárfürdőben lubickolni! Egyes források szerint az esőtől nedves faleveleken elégítik ki a vad példányok ezt az igényüket. Ennek ellenére azért akad olyan példány, amely szívesen megmártózik az itatóedénykében is. Gondozás Felhívnám a figyelmet, hogy nem csak a hímek képesek a beszédre! Az igaz, hogy közöttük gyakoribb a tehetséges példány, de a tojók is megtanulnak beszélni (saját magam is tapasztaltam több esetben) és a hímek közül sem jelenthető ki egyértelműen, hogy mindegyik képes rá. Különösen, ha nem eléggé fiatalon kezdünk vele foglalkozni, van nagy esélyünk a kudarcra. Élettartama általában 10 év, de hallottam egy 17 évig élt példányról is. Szaporítás Tenyészállatnak egészséges, ép tollazatú, lehetőleg azonos színű, de legalább egymással harmonizáló színű, egyéves egyedeket kellene kiválogatni. Méghozzá úgy, hogy ne legyenek egymással rokoni kapcsolatban, és el is fogadják egymást. Ugyanis ez a madár párválasztó! Csak akkor várhatunk tőle eredményes költést, ha a kiválasztott egyedek párba állnak! Ha sikerült a megfelelő párt összehoznunk, gondoskodnunk kell számára a megfelelő fészkelési alkalmatosságról, amely madarunk esetében egy 17x17 cm alapterületű, 20-25 cm magas faládikó, teljesen zárt, egyik oldalán körülbelül 15 cm magasságban 5 cm átmérőjű búvónyílással. Nem árt, ha kívülről a búvónyílás alá egy körülbelül 5-6 cm hosszú ülőrudat is helyezünk, továbbá jó, ha az odú teteje nyitható is! Fészekanyagnak egy marék fűrészpor vagy faforgács szolgál. Nem több! Ha több a fészekanyag, a madár belekeveri a tojásokat, hol az egyik, hol a másik hűl ki, aminek a vége az eredménytelen kelés! Ha az összeállt pár kondíciója is megfelelő - nem soványak, nem kövérek -, a tojó rövidesen bejár a fészekbe, sokszor a hím is. A fészekalj általában 5-6 gömbölyded, fehér tojásból áll, amelyeket a tojó kétnaponként tojik. Sokszor már az első tojás lerakása után elkezdi ülni azokat. Csak a tojó kotlik! A hím eteti a kotló tojót, majd a kikelt fiókákat is. A fiókák 18 nap után kelnek ki a tojásból, sok esetben két-két napos különbséggel, ahogy a tojó a tojásokat lerakta. A fiókanevelés eredményességét a kikelt fiatalok közti ily módon keletkezett fejlettségi különbség nem befolyásolja! Az erősebb fióka eteti a gyengébbet! Mindkét szülő szorgalmasan eteti a kicsiket. Feltétlenül adjunk ilyenkor az etető madárnak tojásos lágyeleséget! A lágyeleséget naponta többször is adjuk - mindig frissen - a madarak elé, a fogyasztás mértékének megfelelően. Természetesen a mageleséget ilyenkor is ugyanúgy etetjük a szülőkkel, mint egyébként, ugyanis különösen a tollasodó fiatalokat egyre inkább maggal is etetik a szülők! A fiókák mintegy 28 napos korukban hagyják el először a fészket. Erre az időre teljesen ki kell tollasodniuk, noha a farkuk még sokkal rövidebb a véglegesnél. Ilyenkor kell nagyon figyelni rájuk, mert az új fészekrakáshoz készülődő tojó gyakran agyonveri a már kirepült, de a fészekbe erőszakkal visszaigyekvő fiatalokat. Ha ilyet észlelünk, vagy az odút vegyük le, vagy a hímet és a fiókákat helyezzük máshová mindaddig, amíg a fiatalok nem tanulnak meg önállóan enni. Ez a kirepülést követő második hét végére elkövetkezik. Csak ekkor lehet a fiókákat véglegesen elválasztani! A különválasztást követően mintegy két hétig még adjunk mindennap lágyeleséget is. Az adag csak ettől kezdve csökkenthető és térhetünk át a felnőtt madarak szokásos étrendjére. Ne erőltessük túl a madarakat a folyamatos keltetéssel! Három fészekalj sikeres felnevelése után célszerű az öregeket pihentetni. Ez történhet a fészek egyszerű eltávolításával vagy az öreg madarak közös röpdébe történő áthelyezésével egyaránt (ahol persze fészkelési lehetőség nincs). Forrás: Naphegyi Károly Madarak és madarászok című könyve