ROZELLAPAPAGÁJ
Bevezető
Hossza 30 cm, feje és begye vörös, pofafoltja fehér. Hátán és szárnyán a fekete tollak szegélye zöldessárga, a farcsíkja halványzöld, begyének alsó része sárga, ami fokozatosan megy át a has halványzöld színébe, a fartájék és az alsó farkfedők vörös színűek. Szárnya 15,5 cm hosszú, középső szárnyfedői feketék, az evezők külső zászlói és az alsó szárnyfedők kékek, a farka 16 cm hosszú, a középső tollak sötétzöldek, némi kékes árnyalattal, a külső tollak halványkékek, fehér csúcsi résszel, az alsó felület kék. Írisze sötétbarna, csőre 1,6 cm hosszú, szürkésfehér, a lába szürke. A tojó fején és begyén a vörös szín halványabb és kisebb kiterjedésű, pofafoltja kicsit szürkésebb lehet, a szeme körül néhány barnássszürke toll van, szárnyának alsó felületén a fehér szalag jól látható. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, tarkójuk zöld, 1 éves korban színesednek ki. Élőhelye Délkelet-Ausztrália, elterjedőben van Új-Zélandon. Életmódja A partmenti és hegyvidéki (legfeljebb 1250 m), fákkal nem sűrűn borított területet kedveli, gyakran látható a városok útjain, parkjaiban és családi házak kertjeiben, párban vagy kisebb csoportokba verődve. Ha kemény a tél, egy-egy táplálékkal bővebben ellátott helyen 50-100 rozellapapagáj is összeverődik. Röpte elég gyors, hullámzó jellegű, hangja kellemes és jellegzetes kvít-kvít (kis sext), fémes csipogás; vészjele éles, átható. Szeptember és január között költ faüregekben, halott fa is alkalmas számára. Kotlási idő: 19 nap, többnyire a 10. naptól a hím is részt vesz a fiókák etetésében, kirepülési idő 5 hét, fészekalja 4-9 tojás, ezek méretei: 28x22 mm. Tartása Aktív természetű, jól repülő, kemény madár, szívesen fürdik és rágcsál friss ágakat, más madarakkal szemben kevésbé béketűrő, különösen a költési időszakban. Szívesen keres eleséget a talajon, érdemes időnként féregűző kúrát végezni. Voliermadár, a röpde légtere legalább 4 köbméter legyen. Alvásra illetve fészkelőodúnak 22x22x60 cm méretű fadoboz, vagy kivájt fatörzs ajánlott, ferdén elhelyezve, a röpnyílás: 8 cm. Tenyésztése 1870 óta költ az európai kalitkákban, szaporodó képességét hamar eléri és sokáig megtartja. Már kora tavasszal jelzi a hím, izgatott tollfelborzolással, farkának széttárásával, „gigigigi” kiáltással, ismételt eleségkínálással, hogy kezdődik a költési időszak. A hím a fiókák etetésében is részt vesz, mint már korábban említettük. A fiatalok kirepülés után 2 héttel önállóak, ezt követően 1-2 héttel érdemes őket leválasztani. Forrás: Dr. Romhányi Attila Papagájkedvelők kézikönyve