ZEBRAPINTY
Bevezető
Ez az eredetileg Ausztráliában élő, 11-12 cm nagyságú, tetszetős külsejű madárka a háziasításnak köszönhetően olyan változatos színekben jelenik meg manapság a szaküzletekben, hogy a tájékozatlan madárkedvelő igencsak meghökken és elcsodálkozik rajta. Ma már a kontyos változat sem ritkaság.   Története Hazánkban a hullámospapagáj után a zebrapinty a leggyakrabban tartott szobamadár, ezért a piaci igényeket kielégítendő sokan tenyésztik. A nem kellő gondossággal összeállított tenyészpároknak gyakran kel ki tollhibás, lábhibás, csőrhibás utódja, ami egyértelműen a szakszerűtlen tenyésztés következménye. Beszerzése Vásárláskor alaposan nézzük meg a kiválasztott madár küllemét, ne fogadjunk el hiányos tollazatú, nyomorék lábú, keresztcsőrű madarat! Ez a hiba később sem jön rendbe! Az állat helyének kialakítása A zebrapinty társaságkedvelő, ezért jobb, ha legalább párosával tartjuk, de általában jól összefér más rokon fajokkal is.  Etetés-itatás A rendkívül igénytelen szobamadár alaptakarmányát muharmagból, fehérkölesből, vöröskölesből és fénymagból álló keverék képezi. Nagyon szívesen fogyasztja a zöldségeket: salátalevelet, tyúkhúrt, spenótlevelet, sárgarépa- és petrezselyemzöldet stb., melyeket mindig kicsit fonnyasztva adagoljuk! Időnként megkínálhatjuk főtt tojással vagy sajttal is, ezeket reszelve szokás adni. Gondozás Vidám természetű, élénk mozgású, szívesen fürdik. Szaporítás Nyolc hónapos kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Költéshez a zárt vagy a félig nyitott odú egyaránt alkalmas. A tojó átlagosan 4-6 tojást tojik, amelyet a szülők felváltva ülnek. 14 nap kotlás után kelnek ki a fiatalok, a szülők szorgalmasan etetik őket a részükre készített lágyeleséggel. Háromhetes korban repülnek ki és további egy hét múlva önállóan kezdenek enni. Ilyenkor kell elválasztani őket. Forrás: Naphegyi Károly Madarak és madarászok című könyve